RYSY CSÚCS

Előre szólok, sok kép lesz egy olyan túráról, ahol kő kövön megmaradt. :D Hát, ez csúcs volt! :))) Nah, jó..leállok a hegyi beszéddel. :D Kééész, nem bírom abba hagyni. :D Bocs. Khöhöm. 

Mivel előző nap bemelegítettünk egy kisebb hegycsúcs megmászásával, így a 21 km-es hegyi túra részemről fájó végtagokkal indult, de amint felmelegedtek az izmaim és egyre szebb látvány tárult elénk, már nem is éreztem, még a tízkilós táskám súlyát sem. 12 óra alatt tettük meg ezt az utat, ami egy tíz éves szlovák őslakos szemével nézve túl sok volt. :)) Sajnos nem készült számomra elfogadható kép a Rysy csúcsról, valahogy nem jutott eszembe kattintgatni, amikor 2000 méter fölé értünk.

Egy hosszú-hosszú szívmelengető szerpentin vezetett a Békás-tavakig (lenti kép), ahol megálltuk ebédelni pár percre. Nem jó az izmok számára a hosszas pihenés, mert ott helyben kővé dermednek. :)

Kényelmes nagymami tempóban, és itt már "fejkendőben" folytattuk az utunkat tovább, az általam rettegett láncos részhez. Ami végül gyorsan, és a Galbina-kőközhöz képest jóval könnyebben mászható szakasz volt. Időnként előbukkant egy-egy nagyobb hófolt a hegyoldalban. Keskeny vízesés-féle futott le a nyereg oldalán (lenti kép), és a borús felhők is elkezdek szaporodni, ahogy haladtunk felfelé, de szerencsére nem esett, ami részben bosszantó is, mert plusz súlyként magunkkal kellett cipelnünk az óriás esőkabátot, lábszárvédőket és a vadonatúj dögös (:D) esőnadrágunkat. Muszáj lesz esős túrákat szerveznünk ősszel. :)

Bevallom őszintén a Rysy csúcs engem nem igazán érdekelt, viszont a panorámás pottyantós WC már annál inkább. :D Vidám rajzokkal kidekorált, a zord körülményekhez képest egész kulturált illemhely várja a hegymászók hadát 2250 méter magasan hatalmas kilátással, ugyanis a WC egyik fala üvegből van. :)

Az alábbi képen 2430 méter magasan állok, ez még nem a csúcs, de nekem nem volt bátorságom tovább mászni, mivel az egy kicsit nehezebb terep volt, amúgy is csúcsforgalom volt odafenn. :D 

A csapat többi tagja felment selfie-ket készíteni a lengyel oldallal és a mélységgel, amíg én szélárnyékban pihentem, és néztem a szemközti hatalmas függőleges hegyet, amiről két elvetemült hegymászó csapat kis pöttyök formájában ereszkedtek le. 

Közben mellém szegült pár percre egy szlovák idősekből álló csapat, ahol az egyik tag (szintén szőke nő, de a szőkébb fajta) azt ecsetelte, hogy ő nem kapaszkodik a sziklákba, mert azok piszkosak. :) 

Ezen a képen (fenti) már vissza felé bandukoltunk a kövek között. Ekkora már megalapítottuk a Remegő lábúak klubját. :) Kicsit izgultam megint a láncos rész miatt, de aztán nagy kő esett le a szívemről :), amikor végre magam mögött tudhattam a hegyet. A sziklás részek vége felé, miután már a hatszázadik szlovák robogott el mellettünk nagy tempóban (köztük két hetven év körüli bácsi), úgy döntöttünk kipróbáljuk a módszerüket, és gyakorlatilag lefutottunk mi is a hegyről. 

A túrát a szimbolikus temető és a Poprádi-tó megnézésével hosszabbítottunk meg, amit a lavina veszély esetén kijelölt túra útvonalon haladva hagytunk el. Aznap nem volt gond az alvással. :)

Tudtok ajánlani valami jó kis túrázós helyet őszre?