RÁM-SZAKADÉK TÚRA

A dobogókői túra keretein belül jutottunk el a Rám-szakadékhoz. Aki szép képeket akar készíteni a szakadékról, ne délután háromkor kezdjen felmászni rajta, mint ahogy mi is tettük. :) Mire ide értünk, igencsak elkopott már a talpunk a sok gyaloglástól, de mégis valahogy a sok mohás-mini páfrányos szikla látványa és a vízesés csobogása erőt adott és felpörgetett agyilag. Így a szöszi kobakom beltartalma azt az információt sugározta a lábaim felé, hogy vas lady vagyok. :)

Elméletileg a bejegyzés publikálásakor már úton leszek a Pádis-fennsík (lábcsonkoló) túrára, aminek köszönhetően születtek meg a túrázós élmények. Ez a 18 kilométert követelő előedzés remélhetőleg elegendő lesz a romániai hegyek megmászására. A cipőm vízállóságát mindenesetre leteszteltem.

Nagyon szeretem a vízeséseket. Ha a Csirkenők blog nem lenne, valószínűleg csak egyszerűen elhaladtam volna emellett, de az utóbbi időben egyre több dologra vagyok kapható, így arra is, hogy olyan helyekre másszak fel, ahová már csak maréknyi bátorságom van.:)

A legjobb részek az alábbi képeken találhatók. Utoljára 5-6 évvel ezelőtt jártam erre, és már nem emlékeztem teljesen a szakadék vízeséseire, így örömmel fogadtam a jobb oldali képen látható sziklaközi csurgást is. :)

Minden egyes túrán felértékelődik bennem a víz jelentősége (noh, meg a Sió őszibarackléé :P). Szerencsére olyan városban lakom, ahol nagyon finom a csapvíz íze, így hacsak tehetem mindenhova magammal viszem újrahasznosított kólás műanyag palackokban.

A szakadékból kijutva leültünk egy kidőlt fatörzsre hervadozni egy kicsit. Ezután várt még ránk x km-nyi szakasz, kullancsfóbia felerősítő susnyós részekkel és csalán mezővel, némi erdővel, és egy függőleges, pulzuspörgető, kb 1 km hosszú hegyoldallal. :). A lelkemet is kiizzadtam mire felértünk. :D

Jártatok már a Rám-szakadéknál?