2014/06/26

DOBOGÓKŐ TÚRA

Extra gyorsan elérkezett a Pádis-fennsíkra tervezett túra időpontja, egy hét és egy nap múlva indulunk Romániába, így túra sorozatom lassan a végéhez közeleg, ám előtte még várt ránk egy embert próbáló magyarországi bolyongás. A legkeményebb bemelegítő túránk Dobogókő-Rám-szakadék ösvényén haladt végig. Összesen 18 km-nyi lábnyomot hagytunk magunk mögött sziklás hegyre fel-le, erdőn és patakon átgázolós terepen.


Számtalan képet készítettünk, mivel bőven volt látnivaló. Nem igazán tudom milyen jellegű túrázós képeket szerettek nézni, így hoztam most mindenfélét. Útközben megtaláltam a 30. születésnapom tökéletes helyszínét (lenti kép). :) A kilátás pazar, kiépített tűzrakóhellyel, ráadásul van hely bőven az asztaloknak a szép kövekből kirakott kilátón. :)))


Noh, de lássuk csak milyen tereppel kell megküzdeni ezért!
Az erdő meseszép volt, meglepően sok hatalmas magányos mohás sziklatömbbel. Kullanccsal sajnos most is találkoztam, de szerencsére a zoknicsapdám megmentett.


Nagyon szeretem a patakokat, annyira kellemes relaxáló hatást kelt a víz csobogása. Utunk során egy kiszáradt patak mederben sétáltunk, de még így is izgalmas volt a billegő köves ösvényen lépkedni.


Megnyugtatásképp mutatom az alábbi képet, hogy a sok fel-le mászkálás során akad olyan szakasz is, ami fél lábon is teljesíthető. :D:P


A virágkedvelők számára készítettem néhány képet, ami talán motiválhat másokat is egy kis hegyi túrára. Pfújj, van rajta egy ronda rovar!! :D 


Ez a szőke tincsekre emlékeztető növény nagyon megtetszett. A szél lágyan simogatta. Órákig el nézegettem volna, de ugye nem túl jó 5 percnél tovább egy helyben maradni túra közben, mert berozsdásodnak az izmok. :) A hajlongó tincseket elhagyva ehhez a sziklás kilátóhoz értünk, ahol mindenki készíttetett magáról egy itt jártam képet.


Gondoltam Ariel se maradhat ki a buliból. :D
A pózolások után következett az igazán kemény sziklás terep. A közelben egy csomó turistával találkoztunk, de csak kevesen voltak olyan elvetemültek, mint mi, akik ezt a szakaszt választották. Volt egyfajta Gyűrűk Ura hangulata a helynek. :)


Nem szépítek, fájdalmas volt lemászni, de hihetetlen jó érzés, amikor megismeri az ember a határait és elkezd bízni a testében. A kemény rész után várt ránk a lenyű....áh, nem a csodá....áh, ez se jó a nemtalálomaszavakat Rám-szakadék. :) De ezt majd a következő mesében mondom el...:)))



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése